Új életet kezdtünk

Amire már régóta vártunk és amin nagyon aggódtam, hogy nem fog sikerülni.
Most a legnagyobb para az, hogy verjem magam adósságba egy fizetős helyen, vagy adjunk esélyt újra az államinak (nyilván egy másik helyen). Most ugye császározás lesz a program, de azt is el lehet rontani...Most jó előre felkészülök a lehetséges komplikációkból, bár jelen állapotomban én aludni szeretnék - mivel abban már rutinom van - , nem kérnék epidurált, így nem is lennék félig se tudatában annak, hogy hogyan szabják át a testem megint.

A korai kapcsolatban meg hasonlókban nem hiszek, a gyerekemet kb. 1 nap után vehettem először kézbe, nem hiszem, hogy legkisebb mértékben is megviselte volna, hogy nem kúszhatott félvakon a mellkasomon és én nem borulhattam rá sírva.

Egyelőre orvosra vadászom, aztán meglátjuk. Ha látok benne hajlandóságot az együttműködésre, akkor kapnak egy újabb esélyt.