Félidőn túl

Egyelőre minden rendben, tavasz közepe tájékán érkezik a baba, ha minden jól megy.
Megvan az orvos is, aki állami intézetben műt majd. Végül feladtuk a magánintézményt, mert félmilliót nem tudunk kifizetni, legalábbis így döntött a 2 fős családi tanácsunk.
Bár már egyik orvosban sem bízom, most talán sikerült olyan orvost kifogni, aki felismeri, ha elérte a határait, és átad annak aki tud  mit kezdeni egy váratlan helyzettel.

Az intimtornát csinálom elég intenzíven, mégis olyan mintha visszafejlődnék szél- ill. széklettartás ügyben. Valószínűleg a terhesség az oka, ezért nem is pánikolok túlzottan.

Szerencsére nem fáj semmim. Beléptem a méhsüllyedéses facebook csoportba, ahol olyan horrorsztorik vanak, hogy ahhoz képest az enyém nagyon pici probléma.
Mindig van lejjebb, és úgy érzem örülhetek, hogy most ott tartok ahol. Kifejezetten elégedett vagyok azzal amim van, bárhányszor is jön szembe egy-egy kakis bugyi, (van, hogy egymás után többször), hálás lehetek, hogy ennyivel megúsztam. Egyelőre.