2019. december 26., csütörtök

Egyedül?

Sokszor gondolkozom azon, hogyha végigveszem az ismerőseimet, ki az akire lehet számítani, ki az akinek mindent el lehet mondani.
A "barátokkal" csak akkor beszélek, ha én keresem őket.  Maguktól soha nem hívnak/nem is írnak olyat, hogy: Mi újság??
A kisgyerekes anyukákkal csak a babás témák mennek, max az óvodai beiratkozás ami megközelíti a felnőtt témaköröket, semmi egyéb. És az örök klasszikus: a senkinek nincs ideje semmire.

A férjem az akivel mindent megbeszélek - illetve bizonyos dolgokat, csak magammal- de jó lenne egy barátnő akivel a gyerekeken és a munkán túl mondjuk a meredekebb dolgok is szóba kerülhetnének.
Sőt jobb lenne egy baráti társaság akikkel nem csak én beszélhetnék, hanem a férjemmel együtt mehetnénk és lazíthatnánk közösen. És persze az is lényeges lenne, hogy lehessen rájuk számítani. Tudjunk egymásra időt szánni, illetve, ha baj van legyenek elérhetők és segítőkészek.

Sokat gondolkozom azon, hogy valószínűleg bennünk van a hiba vagy ez eleve egy lehetetlen dolog.

Konkrét példák:
  •  Ráírok a sógornőmre és nem válaszol...napokig...illetve bizonyos üzenetekre soha

  • Megkérdezzük a sógorékat (velünk egy idősek, csak még gyerek nélkül), hogy van-e tervük hétvégére?
- Ó még semmi különös, de persze jó ötlet lenne együtt csinálni valamit...
Mikor fixálnánk, mert már biztosra tudjuk, hogy a gyerekek is le lesznek adva:
- Semmi extra tervünk nincs, de jönnek hozzánk páran (az ő ismerőseik)...persze jöhettek ti is ha akartok...
Na az ilyenekre nem tudunk mit mondani. Mi velük szeretnénk időt tölteni, nem a vadidegen haverjaikkal.

  • Ráírok emberekre, de rám soha nem ír senki (anyukák akikkel egyidősek a gyerekeink) 
Illetve van egy speciális ismerősünk aki mindaddig igyekezett fenntartatni a látszatot amíg még kiváltottam neki gyógyszereket. Miután megmondtam, hogy ezt nem szeretném tovább csinálni gyorsan "elhalt" a barátság.
  • Óvoda óta ismert barátnőm soha nem hív fel/ír rám...csak ha szülinapom van.
Tudom, telhetetlen vagyok. Neki egyébként még soha nem volt pasija, így az ilyen témákat vele nem tudom megvitatni. Az ő élete ebből áll: munka, utazások, színház és koncertek sora a szingli barátnőkkel, szülők és testvérek

  • Egyetemi barátnőm soha nem hív fel/ír rám...csak ha szülinapom van, csak mielőtt látogatóba jönnek (1-2 évente 1x) 
Tudom, telhetetlen vagyok. Neki a gyerekek most a világ közepe, munkáról hallani sem akar, sem egyéb gyerekmentes elfoglaltságokról, így az ilyen témákat vele sem tudom megvitatni. Az ő élete ebből áll: gyerek, gyerek, gyerek, férj, utazások, szülők és testvérek.