Szeretném megkérdezni

Olvassa valaki néha az irományaimat?
Érdekelne a folytatás?

Megírhatom, ha van rá vevő.
 Ha nincs akkor maradok a szigorú technikai információknál, az utókornak...

Álom

J egész nap rá várt. Vagyis dehogyis várt. Reménykedett, olyan irreális buzgósággal, mint vmi kamasz csitri. Látta ahogy kiszáll az autóból, hallotta mint utasítja az embereket.
Olyan beképzelt bunkó alak. Elfoglalt. Nincs ideje, holmi rajongó fehérnépre.

Aztán úgy alakult, hogy kettesben maradtak. A védekezési és egyéb stratégiák megvitatása ráért.
J nem gondolta,hogy bármi is történhet, de iszonyúan vágyott rá.
Éppen menni akart, de ezt még el kellett mondania:
-Azt hittem miattam jöttél. -és kiszáradt a szája, pedig sehol máshol nem volt száraz.
P csodálkozva mondta, de egy kis huncutság bújt meg a fekete szempárban:
-Miattad jöttem ide.
J csak nézett, nem értette. Hogy lehet, hogy egy szót se szólt.
P viszont már ott volt mindenütt, és nem engedte el. Beleolvadtak a sötétségbe, csak a nyögéseik hallatszottak. Jobban mondva csak J zihálása, mert P hangtalanul dolgozott, egészen odáig, míg el nem érte azt amiért jött.

Később kiderült, J akkor teherbe esett. P nem foglalkozott vele. Várták más helyek, más feladatok. J boldog volt.