2019. január 27., vasárnap

Napról napra

Olyan szinten fáradt vagyok... pedig nem is csinálok semmit. Gyanítom, hogy az éjszakai kelések lehetnek ezért a felelősek.

Baleset előfordul, és sajnos elő is fog ameddig csak élek, de igyekszem nem foglalkozni vele.
Lehet tenni ellene, tornázni, odafigyelni az étkezésre, előre tervezni..de mondjuk én elég szétszórt vagyok, hogy mindez egyszerre teljesüljön :-)

A hobbim a hulladékmentesség lett és még valami más is, amiről egyelőre nem írnék, de lehet, hogy nem is fogok. Miután sikerült megállapítani, hogy amennyire nem érdekli az embereket az, hogy a szemetük hova kerül, annyira felkapják a vizet a nem hétköznapi dolgok említésére.
Gyanítom, hogy erről a témáról egy ismerősömnek (barát/rokon) sem beszélhetnék, de lehet érdemes lenne egy új blogot indítanom. Nem mondhatom el senkinek, ezért elmondom mindenkinek címszóval.

Majd meglátjuk. Ha sikerül jól alakítani a dolgokat akkor belevágok. Majd szólok :-)





2018. szeptember 29., szombat

Nem gyerek, lány

Mikor a nagymamám öccse megszületett, az 1940-es években, az apukája egy koszos pelenkával jött haza a kórházból , amit az akkor kislány nagymamámnak kellett kimosnia. Nem mellesleg közölte vele, hogy az újszülött gyerek lett, nem pedig lány. Azok a régi szép idők ugye...

Nekem teljesen mindegy, hogy fiú-e vagy lány, de az az igazság, hogy a mai világban egy fiút kevésbé féltenék. Ezt azért nem kell annyiban hagyni, majd segítünk neki, beíratjuk önvédelemre, megtanul vezetni, kést élezni, lekvárt főzni, csirkét boncolni, olvasni, bontott téglából falat rakni, varrni, sarokcsiszolóval vágódeszkát felújítani...és minden olyan dolgot amit egy mai modern nőnek tudnia kell, hogy ne legyen rászorulva senkire.

Most 5 hónapos, és igencsak iparkodnia kell, mert a tesótól eléggé le van maradva. Egyelőre csak megfigyel, amit sokan úgy gondolnak, hogy a nemi szerepe miatt van..én azért nem hagyom annyiban. Most már intenzíven visszük babaúszásra és Dévényeshez is.

A szülésre azt nem mondom, hogy egy álom volt, de ezúttal legalább nem kellett visszamennem, még utána 3 műtétre 1 éven belül. Elég volt csak a császárt túlélni...

A  szobatisztaságom nem az igazi, időnként elég kellemetlen helyzetbe hoz, de legalább a szexuális életem rendben van (nem kis szerpe van ebben Borsa Brownnak, ezúttal is áldom a szerencsém, hogy annó kb. 4 hónappal ezelőtt az Arab a kezembe akadt :-)

Ez a hosszú poszt Micinek köszönhető...miután olvastam a bejegyzést, erőt vettem magamon, és bepötyögtem ezt a gépen, míg mindenki aludt. Ha ébren vannak én már nem tudok ideülni, de mobilon követem az eseményeket..és kommentelek is lelkesen. :-)

Köszönöm mindenkinek aki hozzászólt eddig a bloghoz, mert talán ez arra utal, hogy érdekes amit írok.


2018. április 10., kedd

Fiú lesz vagy lány?

Az igazat megvallva igazságtalan vagyok, mert én is feltettem a barátnőmnek ezt a kérdést mikor legutóbb náluk jártunk.
Még nem tudták megmondani, de az biztos, ha mondtak volna bármit is, csak annyi lett volna a válaszom, hogy De jó! :-)

Nem nagyon értem az ilyen járulékos megjegyzéseket:
És ennek most örülünk?
De jó, akkor így pont egyenlő lesz az arány.
Adjak ruhát? Egy csomó ilyen babaruhám van!
A ...-kal sokkal könnyebb.

Nem szeretnék amúgy sem ezzel sokat foglalkozni. Eleve ezzel a terhesség dologgal.
Dolgoztam ameddig tudtam. Most pihenni szeretnék. Nem akarok semmiféle babás dologra gondolni, amíg nem muszáj.
Ebben biztosan közrejátszanak az előzmények. Az, hogy igazából nem szülni megyek, hanem műtétem lesz. Hogy nem akarok egy újszülöttel a kórházban szerencsétlenkedni.
Szeretnék minél előbb itthon lenni, mintha nem is történt volna semmi.
De közben azt is szeretném, hogy minden rendben legyen a babával. Ne legyen semmi betegsége, problémája. Velem mindegy mi van, ő legyen egészséges. csak ez számít igazán.


2018. január 10., szerda

Bevásárlás

Narancs: saját szatyorba

Áruk elhelyezése: saját szatyorba

Lassan eljutok oda, hogy fizikai fájdalmat okoz, ha valamit műanyagban veszek meg, amire amúgy nem lenne szükségem pl. Spar-os somlói.

Ha vásárolok valahol folyamatosan résen kell lennem, mert az eladók automatikusan nyúlnak a zacskó után, akkor is ha csak egy szem banánt veszek.

Próbálom úgy szervezni a vásárlásokat, hogy legyen nálam zacskó/doboz, hogy abba tegyem/kérjem amit csak lehet.

Pl. Elmegyek a zöldségesehez pénteken és saját dobozba fogom kérni a savanyú káposztát. Már a piacon is sikerült múltkor úgy kérnem, itt sem lesz vele gond.

Az itthoni (boltból járulékosan hazahozott) műanyag zacskó készlet mintha kezdene megcsappanni, és szeretném ha maradna ez a tendencia.

Amivel eddig nem sikerült dűlőre jutni: a mosható pelenka, ami nekünk egyelőre nem vált be, így marad az eldobható.

Érdekes, hogy régen milyen természetesen vettük kartonszámra az ásványvizeket, és most már teljesen átfordult a gondolkodásunk. Cserélhető szódát szoktunk hozni a sarki kisboltból.

Megtesszük ami tőlünk telik.

2018. január 7., vasárnap

Félidőn túl

Egyelőre minden rendben, tavasz közepe tájékán érkezik a baba, ha minden jól megy.
Megvan az orvos is, aki állami intézetben műt majd. Végül feladtuk a magánintézményt, mert félmilliót nem tudunk kifizetni, legalábbis így döntött a 2 fős családi tanácsunk.
Bár már egyik orvosban sem bízom, most talán sikerült olyan orvost kifogni, aki felismeri, ha elérte a határait, és átad annak aki tud  mit kezdeni egy váratlan helyzettel.

Az intimtornát csinálom elég intenzíven, mégis olyan mintha visszafejlődnék szél- ill. széklettartás ügyben. Valószínűleg a terhesség az oka, ezért nem is pánikolok túlzottan.

Szerencsére nem fáj semmim. Beléptem a méhsüllyedéses facebook csoportba, ahol olyan horrorsztorik vanak, hogy ahhoz képest az enyém nagyon pici probléma.
Mindig van lejjebb, és úgy érzem örülhetek, hogy most ott tartok ahol. Kifejezetten elégedett vagyok azzal amim van, bárhányszor is jön szembe egy-egy kakis bugyi, (van, hogy egymás után többször), hálás lehetek, hogy ennyivel megúsztam. Egyelőre.






2017. október 22., vasárnap

Új életet kezdtünk

Amire már régóta vártunk és amin nagyon aggódtam, hogy nem fog sikerülni.
Most a legnagyobb para az, hogy verjem magam adósságba egy fizetős helyen, vagy adjunk esélyt újra az államinak (nyilván egy másik helyen). Most ugye császározás lesz a program, de azt is el lehet rontani...Most jó előre felkészülök a lehetséges komplikációkból, bár jelen állapotomban én aludni szeretnék - mivel abban már rutinom van - , nem kérnék epidurált, így nem is lennék félig se tudatában annak, hogy hogyan szabják át a testem megint.

A korai kapcsolatban meg hasonlókban nem hiszek, a gyerekemet kb. 1 nap után vehettem először kézbe, nem hiszem, hogy legkisebb mértékben is megviselte volna, hogy nem kúszhatott félvakon a mellkasomon és én nem borulhattam rá sírva.

Egyelőre orvosra vadászom, aztán meglátjuk. Ha látok benne hajlandóságot az együttműködésre, akkor kapnak egy újabb esélyt.

Sokan vagyunk

Miután zárták a sztómát és új életet kezdtem, kiderült, hogy sorra jönnek szembe azok a nők akik hasonló folyamaton mennek át, illetve fognak átmenni (vagy már túl vannak rajta).

Én korántsem tartom (így utólag!) olyan szörnyűnek ezt az esetet, lehetnék ennél sokkal de sokkal rosszabb helyzetben is, ezért mindig úgy érzem, hogy felesleges tépnem a számat, hogy nekem milyen szerencsétlenül alakult a szülésem és az azt követő 1 év.

Voltam Love Your Belly tanfolyamon. Na ott mindenkinek el kellett mondania mi nyomja a lelkét. Azt bírtam mikor a sima császárosok sírtak, hogy odalett a szép és várva várt szülésélményük/ vagy akivel csak simán durván bántak szülés közben.
 Mikor én közöltem, hogy hónapokig sztómás voltam...sokaknak fogalmuk sincs mi az a sztóma...nem is érintette őket mélyen, de nem is hiányzott a sajnálatuk. Ami elmúlt elmúlt, jönnek az új kihívások.
Például, hogy a gyerek ebben a hónapban összvissz 4 napot járt bölcsibe...Úgy érzem soha nem fog véget érni az orrszívás, és mindig ott fog állni a porszívó a szoba közepén.