2016. május 31., kedd

Apasztás folyt. köv.

Mint azt korábban írtam, elkezdtem leállni a tejtermeléssel. Először csak napi 3* fejtem 1-1 órát. Aztán elhagytam a középső fejést. Most reggel és este fejek 30-30 percet. Így alkalmanként 50-60 ml jön le. Már nem elég egy teljes étkezésre. Ezért a reggelit a fagyasztott készletből oldom meg, ha nincs a sima hűtőben friss 180 ml.
Egy kicsit fáj, hogy vége lesz, de annak nagyon örülök, hogy sikerült kialakítanunk a napirendet, amit  a szoptatással sehogy sem sikerült.

2016. május 30., hétfő

Változás

Ma hazajött végre a baba a nagyszülőktől. Úgy vártam rá, mintha randevúra készültem volna. Hajat mostam, takarítottam, előkészítettem az uzsonnáját...
Boldog voltam, mikor végre megpillanthattam. Szeretem a férjem szüleit, és borzasztó hálás vagyok amiért vigyáztak rá, de ilyenkor már csak azt szeretném, hogy adják oda a gyereket aztán menjenek haza.
5 nap távollét után mintha egy kicsit más lenne. Mintha megváltozna nemcsak az arca, hanem a jelleme is. Ilyenkor mindig letesztelem, hogy emlékszik-e a dalokra és a mondókákra, amiket énekelni szoktam neki.
Mosolyog, mert emlékszik még. Ilyenkor én is megnyugszom.

2016. május 25., szerda

A kora reggeli sikoltozás oka

Befejeztem az etetést, még mindketten pizsamában vagyunk, jön a büfiztetés. Sétálgatok föl-le a babával a karomban. Egyszer csak érzem, hogy kicsusszan a zacskóból a cucc és végigszánkázik a lábszáramon.
Minden egyes "adagnál" felsikoltok.  Olyan érzés, mintha óriási, gusztustalan meztelencsigák másznának rajtam.
Miközben ez történik, próbálok eljutni a gyerekkel a kiságyig. Itt már szép kis halmokat sikerül produkálni.
Gyors vetkőzés, takarítás, fürdés, új zsák felhelyezés - közben a baba elvan a kiságyban - után hálát adok az égnek, hogy ez itthon történt és nem mondjuk a metrón...
Az történt, hogy a babaolaj miatt elvált a zsák az alaplaptól. Először azt hittem kiszakadt, de nem.
F.- fel cseréltünk zsákot tegnap, és ő adagolta bele a babaolajat:
- Ez most komoly, hogy három cseppet akarsz beletenni? Na add csak ide azt az üveget!


2016. május 15., vasárnap

Az apasztás kezdete

Eddig napi 4 alkalommal fejtem, és minden alkalommal 1 órámba telt, míg lefejtem mindkét oldalt.
Ez arra volt elég, hogy naponta egyszer 200 ml anyatejet egyen a baba. Ünnepnapokon a 2* 200 ml is összejött, de általában csak egyszer sikerült így megetetni üvegből.
Költséghatékonysági elemzéseink kimutatták, hogy napi 4 óra 200 ml-ért nem igazán éri meg.
Így ezentúl marad napi 3* fejés.
Tegnap vezettük be az új rendszert, és már meg is lett eredménye, egy finom málnás somlói formájában. Erre volt elég az 1 óra "szabadidő".

2016. május 14., szombat

Kínos

Hívom  a kedvenc fodrászomat:
- Halló, tessék!
- Öööö..Hello, I.-t keresem.
- Én vagyok, mondd.
- Jaj, ne haragudj...csak olyan fiatalos volt a hangod.
Vagyis...azt hittem...a gyereked valami fiatal csajszi vette fel...
- ...

2016. május 12., csütörtök

Sztómás anyukák klubja

Az orvos megkért, hogy segítsek a sorstársaknak. Kíváncsian várom, hogy én mit tudok hozzátenni az ügyükhöz.

Érdekes, hogy hirtelen megszaporodtak ezek az esetek.

Miért mondják azt a nőgyógyászok, hogy normális, ha az ember nem tudja tartani a székletét szülés után? Hogy majd meggyógyul?


2016. május 10., kedd

Eddig tartott

Tegnap, miután az orvos megnyugtatott, hogy normális a seb, nem kell aggódni, szépen hazamentünk.
Kicsit később elkezdtem vérezgetni, s akkor még nem voltam benne biztos, de mostanra egyértelművé vált, hogy visszajött a ciklusom.
F. : Ez azt jelenti, hogy itt a párzási időszak!
Én: Amíg nem kapunk zöld jelzést, gondolni sem tudok ARRA

Amit ma reggel éreztem:
- Beindult bélműködés...természetesen óriás adag a zacskóba.
- Fájdogál még a seb, húzódik.
- Az 1. ponttal összhangban nyomnom is kell...
- A menstruáció miatt sajog az egész lent, plusz görcsölök.

Keresnem kell egy MEGBÍZHATÓ nőgyógyászt. Itt az ideje, hogy továbblépjünk, ha csak egy hangyányit is. Tudni szereném, mi a helyzet odabent.


2016. május 9., hétfő

Az életem értelme

Csak annyi, hogy szüljek egy gyereket, aztán szűnjek meg emberként létezni?
Adjak meg neki mindent amit csak lehet ez alatt a rövid idő alatt, aztán álljak tovább?
Akkor gondoltam erre először amikor kiderült, hogy sztómám lesz a szülés miatt.
Most előjött megint.
Szétjött egy varrat, amikor már úgy tűnt sínen vagyunk. Lehet, hogy újra kell majd műteni.
 Értéktelennek érzem magam. A sorozatos kórházas epizódok miatt a munkát nem tudom folytatni, a családot nem tudom ellátni.

2016. május 6., péntek

Fantom érzések

A kórházban annó azt mondták, hogy ha "úgy érzem mintha", akkor rá kell ülni a WC-re és nyomni. Mert ha van végbél és nyílás is hozzá, termelődni fog a nyálka, amit valamikor ki kell üríteni.
Ilyen értelemben tehát fantom érzés nincs.
Viszont!
Ha épp hasmenésed van, az az érdekes jelenség áll elő, hogy rád tör az inger, de nem jön semmi (jöhet nyálka, de ha már reggel kiürítetted akkor nem valószínű).
A zsák ellenben szép lassan sunyiban megtelik...
Tehát lehet úgy is hasmenésed, hogy közben éppen kedélyesen beszélgetsz..a főnököddel..vagy az anyósoddal.
De akár ülhetsz is a WC-n mert bár TUDOD, hogy nem jöhet semmi, az érzés annyira megtévesztő, hogy csak ott érzed magad biztonságban. Meg amúgy is, mindjárt ürítened kell a zsákot.

2016. május 5., csütörtök

Levél

Drága Barátnőm!

Nagyon boldog vagyok, mióta megosztottad velem az örömhírt. Persze számítottunk rá, de most folyton mosolygok, ha eszembe jut, hogy hamarosan babázni fogsz te is.
Szeretném, hogy minden....MINDEN rendben legyen.
Elmondtad, hogy (a tapasztalatok hatására) te inkább szülőotthonba szeretnél menni. Egy évvel fiatalabb énem biztosan egyetértene veled. A szülés lehet fájdalommentes, lehet eufórikus, ogazmikus, csillámpónis élmény. Miért is ne? Miért ne lennénk képesek rá?
Most, az események után, lebeszélnélek róla. Tudom, hogy milyen vagy, és magamat is ismerem.
Nem hiszem el, teljesen  kizártnak tartom hogy segítség nélkül egy magunkfajta halandó képes legyen egyedül szülni. Megtörtek? Teljesen kiirtották belőlem, az efféle ábrándokat. Nekem csak egy számít: a baba legyen egészséges. Ha egy kórház kell hozzá, műszerekkel, sebészekkel, inkubátorokkal, akkor úgy. Engem már nem vezetnek meg a jószagú, földöntúli szülésélményekkel. A legrosszabb nem a fájdalom lesz. Nem lesz visszaút. Azt az érzést, hogy csak rajtad múlik a a baba élete épelméjűsége mikor éppen magad is az őrület végkimerültség, élet, öntudatvesztés határán vagy, nem szeretném, hogy valaha is megtapasztald.
Fognám a kis elkábított tested, elrepíteném a világ legjobb sebészéhez, (aki nőgyógyász is)..kivágná a babát majd gyorsan összevarrna, hazarepítenélek, otthon lennétek. Csak te és ő, meg akit még szeretnél. Mindenki kipihent lenne, vidám és egészséges.
Mivel ezt megtenni nem tudom, a legjobbakat kívánom. Lesz mivel küzdeni, de erős vagy hozzá. Nem szólok bele. Veled nevetek ha boldog vagy, sírok, ha bánat ér.
Maradok egyszerűen
A barátnőd