Miután zárták a sztómát és új életet kezdtem, kiderült, hogy sorra jönnek szembe azok a nők akik hasonló folyamaton mennek át, illetve fognak átmenni (vagy már túl vannak rajta).
Én korántsem tartom (így utólag!) olyan szörnyűnek ezt az esetet, lehetnék ennél sokkal de sokkal rosszabb helyzetben is, ezért mindig úgy érzem, hogy felesleges tépnem a számat, hogy nekem milyen szerencsétlenül alakult a szülésem és az azt követő 1 év.
Voltam Love Your Belly tanfolyamon. Na ott mindenkinek el kellett mondania mi nyomja a lelkét. Azt bírtam mikor a sima császárosok sírtak, hogy odalett a szép és várva várt szülésélményük/ vagy akivel csak simán durván bántak szülés közben.
Mikor én közöltem, hogy hónapokig sztómás voltam...sokaknak fogalmuk sincs mi az a sztóma...nem is érintette őket mélyen, de nem is hiányzott a sajnálatuk. Ami elmúlt elmúlt, jönnek az új kihívások.
Például, hogy a gyerek ebben a hónapban összvissz 4 napot járt bölcsibe...Úgy érzem soha nem fog véget érni az orrszívás, és mindig ott fog állni a porszívó a szoba közepén.
Annyira borzasztó, hogy ilyen nagy számban vagyunk azok, akiknek traumatikus szülés élménye volt. Bátor vagy, hogy újra belevágsz! És őszintén kívánom, hogy neked is úgy sikerüljön, ahogyan tervezed, és a második jó/jobb élmény felülírja az elsőt!
VálaszTörlésKöszönöm! :-) Nincsenek illúzióim, biztos itt is lesznek bonyodalmak, de remélhetőleg ezúttal jobban jövünk ki a végén.
Törlés