Új életet kezdtünk

Amire már régóta vártunk és amin nagyon aggódtam, hogy nem fog sikerülni.
Most a legnagyobb para az, hogy verjem magam adósságba egy fizetős helyen, vagy adjunk esélyt újra az államinak (nyilván egy másik helyen). Most ugye császározás lesz a program, de azt is el lehet rontani...Most jó előre felkészülök a lehetséges komplikációkból, bár jelen állapotomban én aludni szeretnék - mivel abban már rutinom van - , nem kérnék epidurált, így nem is lennék félig se tudatában annak, hogy hogyan szabják át a testem megint.

A korai kapcsolatban meg hasonlókban nem hiszek, a gyerekemet kb. 1 nap után vehettem először kézbe, nem hiszem, hogy legkisebb mértékben is megviselte volna, hogy nem kúszhatott félvakon a mellkasomon és én nem borulhattam rá sírva.

Egyelőre orvosra vadászom, aztán meglátjuk. Ha látok benne hajlandóságot az együttműködésre, akkor kapnak egy újabb esélyt.

Sokan vagyunk

Miután zárták a sztómát és új életet kezdtem, kiderült, hogy sorra jönnek szembe azok a nők akik hasonló folyamaton mennek át, illetve fognak átmenni (vagy már túl vannak rajta).

Én korántsem tartom (így utólag!) olyan szörnyűnek ezt az esetet, lehetnék ennél sokkal de sokkal rosszabb helyzetben is, ezért mindig úgy érzem, hogy felesleges tépnem a számat, hogy nekem milyen szerencsétlenül alakult a szülésem és az azt követő 1 év.

Voltam Love Your Belly tanfolyamon. Na ott mindenkinek el kellett mondania mi nyomja a lelkét. Azt bírtam mikor a sima császárosok sírtak, hogy odalett a szép és várva várt szülésélményük/ vagy akivel csak simán durván bántak szülés közben.
 Mikor én közöltem, hogy hónapokig sztómás voltam...sokaknak fogalmuk sincs mi az a sztóma...nem is érintette őket mélyen, de nem is hiányzott a sajnálatuk. Ami elmúlt elmúlt, jönnek az új kihívások.
Például, hogy a gyerek ebben a hónapban összvissz 4 napot járt bölcsibe...Úgy érzem soha nem fog véget érni az orrszívás, és mindig ott fog állni a porszívó a szoba közepén.

A késői reakcióim oka

Mivel én főleg mobilról netezek, nem vettem észre, hogy írtatok. Valahogy nem jelent meg, pedig a blogger.com-ra felmegyek kb. minden másnap.

Konkrét kérdésekre szívesen válaszolok ha van.
Én tudom, hogy nagyon egyedül voltam mikor ez az egész elindult.
Nem volt aki tanácsot adott volna, elmondta volna, hogy hogy mennek ezek a dolgok.
Azt szeretném, hogy a többi sorstárssal már ne így történjen.
Remélem valamennyire sikerül/sikerült enyhíteni az ezzel a témával kapcsolatos információhiányt.