Ma hazajött végre a baba a nagyszülőktől. Úgy vártam rá, mintha randevúra készültem volna. Hajat mostam, takarítottam, előkészítettem az uzsonnáját...
Boldog voltam, mikor végre megpillanthattam. Szeretem a férjem szüleit, és borzasztó hálás vagyok amiért vigyáztak rá, de ilyenkor már csak azt szeretném, hogy adják oda a gyereket aztán menjenek haza.
5 nap távollét után mintha egy kicsit más lenne. Mintha megváltozna nemcsak az arca, hanem a jelleme is. Ilyenkor mindig letesztelem, hogy emlékszik-e a dalokra és a mondókákra, amiket énekelni szoktam neki.
Mosolyog, mert emlékszik még. Ilyenkor én is megnyugszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése