Szuper volt. Én a medence széléről szurkoltam, de nem gond, a babának tetszett, és most nekem csak ez számít.
Ma a kisboltban megkérdezte az eladó a babától, hogy kipancsolta-e magát...
Én csak néztem: Honnan....?
Hát úgy, hogy ők is kint voltak a strandon a gyerekekkel.
Úgy tűnik, feltűnő jelenségek voltunk :-)
(én általában olyan vaksi vagyok, hogy egy strandon esélyem sincs ismerősökbe botlani)
2016. augusztus 29., hétfő
2016. augusztus 24., szerda
Van itt még valami
Minden egyes nap eszembe jut. Minden egyes nap.
Tenni fogok azért, hogy neked is eszedbe jusson...az a bizonyos napte dög.
Tenni fogok azért, hogy neked is eszedbe jusson...az a bizonyos nap
Szeparációs szorongás
Mi soha nem treníroztuk a babát arra, hogy jól tűrje azokat a periódusokat amiket tőlünk távol kell töltenie.
Egyszerűen így alakult.
Mikor megszületett egyből elvitték. Odaállt a gyerekorvos a fejemhez, a kezében egy kis csomaggal, és azt mondta, nincs nagy gond, de muszáj elvinniük, hogy megfigyeljék. Kértem, hogy legalább az arcát mutassa meg.
Eltelt egy kis idő, engem felvittek a gyerekágyas osztályra. Mindenkinél ott volt a babája, csak az enyém nem volt sehol.
Mikor elmentem, hogy megnézzem az inkubátorban, le voltak kötve a kezei, és a fejét is bebugyolálták. Azt mondták nagyon harcias kisdög baba. Muszáj volt megkötözni, hogy ne szedje le magáról az oxigénes csövet.
Akkor éppen békésen aludt.
Másnap kaptam csak meg. Azt hittem elbőgöm magam. Nagyon hiányzott, ugyanakkor iszonyatosan féltem attól, hogy valamit elrontok, leejtem, megfojtom...
Végig üvöltött. Amikortól megkaptam 10 perc elteltével, egészen 4 hónapos koráig, folyamatosan üvöltött.
Most azt mondják rá, ha találkozunk valakivel az utcán/boltban, hogy csodálatos gyerek.
Huncutul mosolyog, barátkozik, kiegyensúlyozott. És gyönyörű.
Ha a nagyszülőkkel tölti a hétvégét, nincs belőle hiszti, sírás, kapálózás. Mosolyog mikor meglátja őket, és akkor is, mikor viszontlát minket.
Valamit elrontottam. Szeretném helyrehozni.
Vajon, ha nem így alakul az az első nap az életében, akkor is végigüvöltené az első hónapokat?
Akkor is sírva ébredne az alvásokból?
Egyszerűen így alakult.
Mikor megszületett egyből elvitték. Odaállt a gyerekorvos a fejemhez, a kezében egy kis csomaggal, és azt mondta, nincs nagy gond, de muszáj elvinniük, hogy megfigyeljék. Kértem, hogy legalább az arcát mutassa meg.
Eltelt egy kis idő, engem felvittek a gyerekágyas osztályra. Mindenkinél ott volt a babája, csak az enyém nem volt sehol.
Mikor elmentem, hogy megnézzem az inkubátorban, le voltak kötve a kezei, és a fejét is bebugyolálták. Azt mondták nagyon harcias kis
Akkor éppen békésen aludt.
Másnap kaptam csak meg. Azt hittem elbőgöm magam. Nagyon hiányzott, ugyanakkor iszonyatosan féltem attól, hogy valamit elrontok, leejtem, megfojtom...
Végig üvöltött. Amikortól megkaptam 10 perc elteltével, egészen 4 hónapos koráig, folyamatosan üvöltött.
Most azt mondják rá, ha találkozunk valakivel az utcán/boltban, hogy csodálatos gyerek.
Huncutul mosolyog, barátkozik, kiegyensúlyozott. És gyönyörű.
Ha a nagyszülőkkel tölti a hétvégét, nincs belőle hiszti, sírás, kapálózás. Mosolyog mikor meglátja őket, és akkor is, mikor viszontlát minket.
Valamit elrontottam. Szeretném helyrehozni.
Vajon, ha nem így alakul az az első nap az életében, akkor is végigüvöltené az első hónapokat?
Akkor is sírva ébredne az alvásokból?
2016. augusztus 5., péntek
Vélemény
Az lehessen szülésznő aki már szült.
Az lehessen védőnő, akinek van gyereke.
Az legyen sztómás nővér akinek sztómája vagy sztómás párja/gyereke van/volt.
Az legyen altatóorvos akit már altattak.
Az legyen sebész akit már műtöttek.
Az lehessen védőnő, akinek van gyereke.
Az legyen sztómás nővér akinek sztómája vagy sztómás párja/gyereke van/volt.
Az legyen altatóorvos akit már altattak.
Az legyen sebész akit már műtöttek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)