Fiú lesz vagy lány?

Az igazat megvallva igazságtalan vagyok, mert én is feltettem a barátnőmnek ezt a kérdést mikor legutóbb náluk jártunk.
Még nem tudták megmondani, de az biztos, ha mondtak volna bármit is, csak annyi lett volna a válaszom, hogy De jó! :-)

Nem nagyon értem az ilyen járulékos megjegyzéseket:
És ennek most örülünk?
De jó, akkor így pont egyenlő lesz az arány.
Adjak ruhát? Egy csomó ilyen babaruhám van!
A ...-kal sokkal könnyebb.

Nem szeretnék amúgy sem ezzel sokat foglalkozni. Eleve ezzel a terhesség dologgal.
Dolgoztam ameddig tudtam. Most pihenni szeretnék. Nem akarok semmiféle babás dologra gondolni, amíg nem muszáj.
Ebben biztosan közrejátszanak az előzmények. Az, hogy igazából nem szülni megyek, hanem műtétem lesz. Hogy nem akarok egy újszülöttel a kórházban szerencsétlenkedni.
Szeretnék minél előbb itthon lenni, mintha nem is történt volna semmi.
De közben azt is szeretném, hogy minden rendben legyen a babával. Ne legyen semmi betegsége, problémája. Velem mindegy mi van, ő legyen egészséges. csak ez számít igazán.

Bevásárlás

Narancs: saját szatyorba

Áruk elhelyezése: saját szatyorba

Lassan eljutok oda, hogy fizikai fájdalmat okoz, ha valamit műanyagban veszek meg, amire amúgy nem lenne szükségem pl. Spar-os somlói.

Ha vásárolok valahol folyamatosan résen kell lennem, mert az eladók automatikusan nyúlnak a zacskó után, akkor is ha csak egy szem banánt veszek.

Próbálom úgy szervezni a vásárlásokat, hogy legyen nálam zacskó/doboz, hogy abba tegyem/kérjem amit csak lehet.

Pl. Elmegyek a zöldségesehez pénteken és saját dobozba fogom kérni a savanyú káposztát. Már a piacon is sikerült múltkor úgy kérnem, itt sem lesz vele gond.

Az itthoni (boltból járulékosan hazahozott) műanyag zacskó készlet mintha kezdene megcsappanni, és szeretném ha maradna ez a tendencia.

Amivel eddig nem sikerült dűlőre jutni: a mosható pelenka, ami nekünk egyelőre nem vált be, így marad az eldobható.

Érdekes, hogy régen milyen természetesen vettük kartonszámra az ásványvizeket, és most már teljesen átfordult a gondolkodásunk. Cserélhető szódát szoktunk hozni a sarki kisboltból.

Megtesszük ami tőlünk telik.

Félidőn túl

Egyelőre minden rendben, tavasz közepe tájékán érkezik a baba, ha minden jól megy.
Megvan az orvos is, aki állami intézetben műt majd. Végül feladtuk a magánintézményt, mert félmilliót nem tudunk kifizetni, legalábbis így döntött a 2 fős családi tanácsunk.
Bár már egyik orvosban sem bízom, most talán sikerült olyan orvost kifogni, aki felismeri, ha elérte a határait, és átad annak aki tud  mit kezdeni egy váratlan helyzettel.

Az intimtornát csinálom elég intenzíven, mégis olyan mintha visszafejlődnék szél- ill. széklettartás ügyben. Valószínűleg a terhesség az oka, ezért nem is pánikolok túlzottan.

Szerencsére nem fáj semmim. Beléptem a méhsüllyedéses facebook csoportba, ahol olyan horrorsztorik vanak, hogy ahhoz képest az enyém nagyon pici probléma.
Mindig van lejjebb, és úgy érzem örülhetek, hogy most ott tartok ahol. Kifejezetten elégedett vagyok azzal amim van, bárhányszor is jön szembe egy-egy kakis bugyi, (van, hogy egymás után többször), hálás lehetek, hogy ennyivel megúsztam. Egyelőre.

Új életet kezdtünk

Amire már régóta vártunk és amin nagyon aggódtam, hogy nem fog sikerülni.
Most a legnagyobb para az, hogy verjem magam adósságba egy fizetős helyen, vagy adjunk esélyt újra az államinak (nyilván egy másik helyen). Most ugye császározás lesz a program, de azt is el lehet rontani...Most jó előre felkészülök a lehetséges komplikációkból, bár jelen állapotomban én aludni szeretnék - mivel abban már rutinom van - , nem kérnék epidurált, így nem is lennék félig se tudatában annak, hogy hogyan szabják át a testem megint.

A korai kapcsolatban meg hasonlókban nem hiszek, a gyerekemet kb. 1 nap után vehettem először kézbe, nem hiszem, hogy legkisebb mértékben is megviselte volna, hogy nem kúszhatott félvakon a mellkasomon és én nem borulhattam rá sírva.

Egyelőre orvosra vadászom, aztán meglátjuk. Ha látok benne hajlandóságot az együttműködésre, akkor kapnak egy újabb esélyt.

Sokan vagyunk

Miután zárták a sztómát és új életet kezdtem, kiderült, hogy sorra jönnek szembe azok a nők akik hasonló folyamaton mennek át, illetve fognak átmenni (vagy már túl vannak rajta).

Én korántsem tartom (így utólag!) olyan szörnyűnek ezt az esetet, lehetnék ennél sokkal de sokkal rosszabb helyzetben is, ezért mindig úgy érzem, hogy felesleges tépnem a számat, hogy nekem milyen szerencsétlenül alakult a szülésem és az azt követő 1 év.

Voltam Love Your Belly tanfolyamon. Na ott mindenkinek el kellett mondania mi nyomja a lelkét. Azt bírtam mikor a sima császárosok sírtak, hogy odalett a szép és várva várt szülésélményük/ vagy akivel csak simán durván bántak szülés közben.
 Mikor én közöltem, hogy hónapokig sztómás voltam...sokaknak fogalmuk sincs mi az a sztóma...nem is érintette őket mélyen, de nem is hiányzott a sajnálatuk. Ami elmúlt elmúlt, jönnek az új kihívások.
Például, hogy a gyerek ebben a hónapban összvissz 4 napot járt bölcsibe...Úgy érzem soha nem fog véget érni az orrszívás, és mindig ott fog állni a porszívó a szoba közepén.

A késői reakcióim oka

Mivel én főleg mobilról netezek, nem vettem észre, hogy írtatok. Valahogy nem jelent meg, pedig a blogger.com-ra felmegyek kb. minden másnap.

Konkrét kérdésekre szívesen válaszolok ha van.
Én tudom, hogy nagyon egyedül voltam mikor ez az egész elindult.
Nem volt aki tanácsot adott volna, elmondta volna, hogy hogy mennek ezek a dolgok.
Azt szeretném, hogy a többi sorstárssal már ne így történjen.
Remélem valamennyire sikerül/sikerült enyhíteni az ezzel a témával kapcsolatos információhiányt.

Szeretném megkérdezni

Olvassa valaki néha az irományaimat?
Érdekelne a folytatás?

Megírhatom, ha van rá vevő.
 Ha nincs akkor maradok a szigorú technikai információknál, az utókornak...