Napról napra

Olyan szinten fáradt vagyok... pedig nem is csinálok semmit. Gyanítom, hogy az éjszakai kelések lehetnek ezért a felelősek.

Baleset előfordul, és sajnos elő is fog ameddig csak élek, de igyekszem nem foglalkozni vele.
Lehet tenni ellene, tornázni, odafigyelni az étkezésre, előre tervezni..de mondjuk én elég szétszórt vagyok, hogy mindez egyszerre teljesüljön :-)

A hobbim a hulladékmentesség lett és még valami más is, amiről egyelőre nem írnék, de lehet, hogy nem is fogok. Miután sikerült megállapítani, hogy amennyire nem érdekli az embereket az, hogy a szemetük hova kerül, annyira felkapják a vizet a nem hétköznapi dolgok említésére.
Gyanítom, hogy erről a témáról egy ismerősömnek (barát/rokon) sem beszélhetnék, de lehet érdemes lenne egy új blogot indítanom. Nem mondhatom el senkinek, ezért elmondom mindenkinek címszóval.

Majd meglátjuk. Ha sikerül jól alakítani a dolgokat akkor belevágok. Majd szólok :-)

Félidőn túl

Egyelőre minden rendben, tavasz közepe tájékán érkezik a baba, ha minden jól megy.
Megvan az orvos is, aki állami intézetben műt majd. Végül feladtuk a magánintézményt, mert félmilliót nem tudunk kifizetni, legalábbis így döntött a 2 fős családi tanácsunk.
Bár már egyik orvosban sem bízom, most talán sikerült olyan orvost kifogni, aki felismeri, ha elérte a határait, és átad annak aki tud  mit kezdeni egy váratlan helyzettel.

Az intimtornát csinálom elég intenzíven, mégis olyan mintha visszafejlődnék szél- ill. széklettartás ügyben. Valószínűleg a terhesség az oka, ezért nem is pánikolok túlzottan.

Szerencsére nem fáj semmim. Beléptem a méhsüllyedéses facebook csoportba, ahol olyan horrorsztorik vanak, hogy ahhoz képest az enyém nagyon pici probléma.
Mindig van lejjebb, és úgy érzem örülhetek, hogy most ott tartok ahol. Kifejezetten elégedett vagyok azzal amim van, bárhányszor is jön szembe egy-egy kakis bugyi, (van, hogy egymás után többször), hálás lehetek, hogy ennyivel megúsztam. Egyelőre.

A leghűtlenebb város

Aki szembemegy a kormányakarattal, mert a forintmilliárdokat az oktatásra és kórházépítésre költi.
Csak ki ne derüljön!

Micsoda pazarlás!
Itt áll egy csilli-villi modern, jól felszerelt kórház, miközben a város stadionjai 50 évesek és omladoznak.
A betegek dögöljenek meg, és a fiatalok tanuljanak meg futni.
Ez lenne a kívánatos!

Van itt még valami

Minden egyes nap eszembe jut. Minden egyes nap.
Tenni fogok azért, hogy neked is eszedbe jusson...az a bizonyos nap te dög.

Szeparációs szorongás

Mi soha nem treníroztuk a babát arra, hogy jól tűrje azokat a periódusokat amiket tőlünk távol kell töltenie.
Egyszerűen így alakult.

Mikor megszületett egyből elvitték. Odaállt a gyerekorvos a fejemhez, a kezében egy kis csomaggal, és azt mondta, nincs nagy gond, de muszáj elvinniük, hogy megfigyeljék. Kértem, hogy legalább az arcát mutassa meg.

Eltelt egy kis idő, engem felvittek a gyerekágyas osztályra. Mindenkinél ott volt a babája, csak az enyém nem volt sehol.
Mikor elmentem, hogy megnézzem az inkubátorban, le voltak kötve a kezei, és a fejét is bebugyolálták. Azt mondták nagyon harcias kis dög  baba. Muszáj volt megkötözni, hogy ne szedje le magáról az oxigénes csövet.
Akkor éppen békésen aludt.

Másnap kaptam csak meg. Azt hittem elbőgöm magam. Nagyon hiányzott, ugyanakkor iszonyatosan féltem attól, hogy valamit elrontok, leejtem, megfojtom...
Végig üvöltött. Amikortól megkaptam 10 perc elteltével, egészen 4 hónapos koráig, folyamatosan üvöltött.

Most azt mondják rá, ha találkozunk valakivel az utcán/boltban, hogy csodálatos gyerek.
Huncutul mosolyog, barátkozik, kiegyensúlyozott. És gyönyörű.
Ha a nagyszülőkkel tölti a hétvégét, nincs belőle hiszti, sírás, kapálózás. Mosolyog mikor meglátja őket, és akkor is, mikor viszontlát minket.

Valamit elrontottam. Szeretném helyrehozni.
Vajon, ha nem így alakul az az első nap az életében, akkor is végigüvöltené az első hónapokat?
Akkor is sírva ébredne az alvásokból?


 

Vélemény

Az lehessen szülésznő aki már szült.
Az lehessen védőnő, akinek van gyereke.
Az legyen sztómás nővér akinek sztómája vagy sztómás párja/gyereke van/volt.
Az legyen altatóorvos akit már altattak.
Az legyen sebész akit már műtöttek.

Összetalálka

Lassan tényleg megalapíthatnánk a sztómás anyukák klubját. :-)

Persze ez korántsem olyan jó hír, inkább csak megnyugtató, hogy nem vagyunk egyedül, van aki osztozik velünk ebben az "élményben".

Ui.: Szerencsére megjött, nincs miért aggódni. Most már egyből tolom be a fájdalomcsillapítót - okulva a múltkori esetből - amint letelik a 6 óra. Nem várom meg a nyüszítve fetrengős állapotot.

A sors fintora

Azért imádkozom, hogy megjöjjön, és ne kelljen tesztet csinálnom.
 Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ezen gondolkodom egész nap.

Mindennél jobban

Ha valamit nehezen emésztek meg, az az amikor gyerekekkel történnek szörnyűségek.
Valószínűleg jobban viselném az ilyesmit, ha nekem nem lenne. De így egészen más.
Már semmi pénzért nem néznék olyan filmet, amiben akár egy gyerek is szenved. Ha a való életben történik, és kikerülhetetlen, meg kell próbálni tanulni belőle.
Én vigasztalhatatlan lennék. Vagy megbolondulnék.

12 dühös ember és a mások élete

Amikor midenki azt mondja, hogy ez hülyeség.
Amikor megpróbálod neki elmagyarázni, hogy ez miért butaság.
Közben a propaganda dolgozik, és azt sugallja az álmai ettől valóra válhatnak.

Minek szólsz bele mások életébe? Minek?
A legjobb, ha mindenki a saját hibájából tanul!
 Közeli barátnők intelmeivel minek foglalkozni?

- Én örültem volna/örülnék egy nővérnek aki töri előttem az utat, hogy ne nekem kelljen az elejétől kitapasztalnom a dolgok menetét.

Ha kitör belőlem a vadállat

Viccnek hangzik, hogy a gyereket el kellene választani hat hónaposan?
Ugyan miért?
Fontosabb, hogy 3 évig szopizzon, mint az, hogy az anyja ne kényszerüljön pelenkahordásra? Csak azért mert nem műtötték meg időben?

Amióta tápszeres a gyerek azóta tudok aludni! A gyerek bodog! Jól van lakva! Nyugodtan alszik éjjel-nappal! Nem lett óriásbébi. Nem lett semmi baja!

Az összes szoptatásnáci lemondhat...
A gyereknek anyára van szüksége nem egy roncsra.

Változás

Ma hazajött végre a baba a nagyszülőktől. Úgy vártam rá, mintha randevúra készültem volna. Hajat mostam, takarítottam, előkészítettem az uzsonnáját...
Boldog voltam, mikor végre megpillanthattam. Szeretem a férjem szüleit, és borzasztó hálás vagyok amiért vigyáztak rá, de ilyenkor már csak azt szeretném, hogy adják oda a gyereket aztán menjenek haza.
5 nap távollét után mintha egy kicsit más lenne. Mintha megváltozna nemcsak az arca, hanem a jelleme is. Ilyenkor mindig letesztelem, hogy emlékszik-e a dalokra és a mondókákra, amiket énekelni szoktam neki.
Mosolyog, mert emlékszik még. Ilyenkor én is megnyugszom.

Eddig tartott

Tegnap, miután az orvos megnyugtatott, hogy normális a seb, nem kell aggódni, szépen hazamentünk.
Kicsit később elkezdtem vérezgetni, s akkor még nem voltam benne biztos, de mostanra egyértelművé vált, hogy visszajött a ciklusom.
F. : Ez azt jelenti, hogy itt a párzási időszak!
Én: Amíg nem kapunk zöld jelzést, gondolni sem tudok ARRA

Amit ma reggel éreztem:
- Beindult bélműködés...természetesen óriás adag a zacskóba.
- Fájdogál még a seb, húzódik.
- Az 1. ponttal összhangban nyomnom is kell...
- A menstruáció miatt sajog az egész lent, plusz görcsölök.

Keresnem kell egy MEGBÍZHATÓ nőgyógyászt. Itt az ideje, hogy továbblépjünk, ha csak egy hangyányit is. Tudni szereném, mi a helyzet odabent.

Fantom érzések

A kórházban annó azt mondták, hogy ha "úgy érzem mintha", akkor rá kell ülni a WC-re és nyomni. Mert ha van végbél és nyílás is hozzá, termelődni fog a nyálka, amit valamikor ki kell üríteni.
Ilyen értelemben tehát fantom érzés nincs.
Viszont!
Ha épp hasmenésed van, az az érdekes jelenség áll elő, hogy rád tör az inger, de nem jön semmi (jöhet nyálka, de ha már reggel kiürítetted akkor nem valószínű).
A zsák ellenben szép lassan sunyiban megtelik...
Tehát lehet úgy is hasmenésed, hogy közben éppen kedélyesen beszélgetsz..a főnököddel..vagy az anyósoddal.
De akár ülhetsz is a WC-n mert bár TUDOD, hogy nem jöhet semmi, az érzés annyira megtévesztő, hogy csak ott érzed magad biztonságban. Meg amúgy is, mindjárt ürítened kell a zsákot.